„Nem lehet szavakkal kifejezni, amit most érzünk” – írta csütörtök este a budapesti Átrium színház abban a posztban, amelyben közölték: két hét múlva kénytelenek bezárni, és végleg leereszteni a függönyt. Megmentheti-e a színházat a közönség, van-e politikai szándék a háttérben, és miért jutott ide az Átrium? Erről kérdeztük a színház produkciós menedzserét.
Olyan neveket is találni a kormány által bőkezűen támogatottak listájában, amelyek nem szerepelhetnének rajta. De a kuratóriumban is ülnek olyanok, akiknek a törvény szerint nem lenne szabad, és más súlyos problémák is felmerültek a független, szabadtéri és nemzetiségi színházak Emmi által koordinált támogatási rendszerében.
A nagy sikerű Örök tél főszereplője részben családi emlékekből építette fel az Emmy-díjas film szerepét. Azért az alakításért is megküzdött, de azt meséli, pályafutása több fontos lépését sem adták ingyen. Gera Marina színésznővel beszélgettünk.
Nem mindenkinek jut azonban belőle.
A koronavírus miatt kihirdetett veszélyhelyzet egyelőre felbecsülhetetlen mértékben sújtja globálisan a gazdaságot, a koronavírus-járvány pedig hatalmas terhet ró az egészségügyre. És bár ilyenkor értelemszerűen nem az a prioritás, hogy a kulturális szférában milyen kármentesítést lehetne végezni, érdemes egy pillantást vetni arra a helyzetre is, amelybe most itthon sok, előadó-művészeti területen dolgozó ember kényszerült. Az utóbbi évek kultúrafinanszírozási kavarásai most hatványozottabban éreztetik negatív hatásukat.
Bíznak benne, hogy a szakma és a nézők összefogásával tovább segíthetik majd őket.
Miután a kormány a budapesti tüntetések hatására eljátszotta, hogy meghátrál, most folytatja a független színházak elleni leszámolást – mondta Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes.
Egymásnak ellenmondó rendeletek jelentek meg, az egyik lehetetlen helyzetbe hozná a független színtársulatokat. Az Emmi szerint továbbra is jár működési támogatás, a Független Előadó-művészeti Szövetség szerint viszont ellentmond a rendelet a törvénynek, így levelet írnak Kásler Miklósnak.
A múlt heti tüntetésig egyáltalán nem hitt a szakmai szolidaritásban, csak az egyéni akciókban. A szakmai összefogást ma már kicsit másképp látja, és a színházak kiállása megerősítette abban, hogy ki kell mondani, hol a határ. Mácsai Pál újabb öt évig vezeti az Örkény Színházat, a pozícióját nem félti, a színházat viszont nagyon is. Mint ahogy a függetleneket is, akiknek egy szolidaritási akció keretében gyűjtenek pénzt. A Gothár-ügy mélyen megrázta, de állítja: a színházi szakma a legerkölcsösebbek egyike. Interjú.
Mi köze egy Ceaușescu-darabnak a magyarországi rossz idegállapotokhoz? Lehet-e nő egy diktátor, és mi vesz rá egy gondolkodó értelmiségit, hogy befeküdjön a pártelnök ölébe? Valcz Péter abszurd drámát rendezett a román rezsimről és a szellemi szabadság elvesztéséről. Az alkotóval a független színházak helyzetéről és arról is beszélgettünk, hogy miért vagyunk mi a lakógyűlések országa.
A Tünet Együttes művészeti vezetőjének van néhány kérdése a parlamenti képviselőkhöz.
Zalán János, a Színházművészeti Bizottság elnöke, a Pesti Magyar Színház igazgatója elmagyarázta a HVG hetilapnak, miért érdemelt a színháza ötször annyi tao-pótlást, mint amennyit beszedett volna.
Fokozatosan veszíti el az érzékeit, kapcsolatát a világgal, a kommunikációt a rokonokkal belső zajok és hallucinációk váltják fel. A teste még ott van, a lelke, szelleme lassan eltűnik. Sokakat érintő, mégis kibeszéletlen témáról született színdarab a Trafóban. Az író-rendező Pass Andrea a haldoklás folyamatát dolgozta fel, saját édesapja elvesztéséről készített drámát. Az Eltűnő ingerek agyvérzéssel kezdődik és a halálig tart. De miért kell ezt az agóniát végignéznünk? Interjú.
Jegyárat emel és béreket csökkent Pintér Béla, ha elveszik a tao-támogatást. Kérdés, hogy ez elég-e.
Ha nevetünk, és egy idő után kiderül, hogy saját magunkon nevetünk, sokkal jobban megérthetjük a menekültkérdést – véli Vajdai Vilmos, aki ennek megfelelően rendezte meg a Nem vagyunk mi barbárok című darabot a Katonában. Interjú, amiben előkerül Manu Chao, Fekete György, Trump, Orbán és Lenin is.
Ha terrorizmus van, az a baj, ha meleg van, az a baj. Nagy és kis problémákat, a panaszkultúra mélységeit és a felelős cselekvés lehetőségeit vizsgálja egy színházi projekt a Szigeten. A szórakoztatóipar magasiskolája Avicii mellett progresszív kortársat is mutat.
A Proton Színház közleményben fejezte ki felháborodását a számukra megítélt állami támogatás mértékén, állításuk szerint negyedannyi pénzt kapnak, mint amennyire a nézői igények tisztességes kielégítéséhez szükségük lenne.
Hegedűs D. Géza mozigépész nagyapja vetítőszobájában nőtt föl, majd az építőipari technikumot hagyta ott a színészpályáért. Várkonyi Zoltán hívta a Vígszínházba, amely társulatának már 40 éve tagja, és ahol olyanokkal dolgozhatott együtt, mint Déry Tibor vagy Örkény István. Kossuth-díjas művészünkkel a független színházak helyzetéről, a köztévé kultúrszerepéről és a humán felsőoktatási szakok fontosságáról is beszéltünk.
Néhány év alatt negyedére csökkent a független színházak támogatásának összege, a társulatok jelentős része folyamatos anyagi problémákkal küzd. Év elején a Szputnyik döntött úgy, hogy befejezi a működését. Bár a színházi szakma többi képviselője általában nem túl szolidáris a függetlenekkel, most készült egy javaslat a finanszírozási helyzet javítására, de könnyen lehet, hogy az még az adminisztrációs rendszeren sem megy át.
Sok mindenből elege van, de nem adja fel – Lukáts Andor új bemutatóra készül, miközben elkeseredett harcot vív saját színháza életben tartásáért, plakátot tervez és tüntetésekre jár. Állami támogatásra már nem pályázik, miután a színházi és a filmes szervezetek sokszor megalázó tortúrába sodorták. A színész saját gyermekei jövőjéért is aggódik, épp ezért hangoztatja nyíltan véleményét közéleti kérdésekben is. Szerinte egyre több művésznek nyílt ki a szeme az utóbbi időben, és egyre kevesebben hisznek a "majd más elintézi" bénító logikájában. Lukáts Andorral beszélgettünk új szerepéről, csalódásokról, megalázó helyzetekről, és jövőbeni terveiről.
